Minap láttam egy tv műsort, melyben ezt a kiflit készítették. Amiben zsír van az csak jó lehet. Anno nagymamám is sok süteményt azzal készített. Látszott a kis apróságokon, hogy finomak 😁 A tölteléken egy picit változtattam.
Igazából az elkészítése egyszerű. Ami egy picit időigényes az a tészta egyesével való nyújtása, töltése. De egy órán belül meg is van!
50 dkg liszt
20 dkg sertés zsír (plusz a kenéshez pár evőkanálnyi)
3 tojás sárgája
2-2 és fél deci tejföl (nálam 2,25 dl volt)
csipet só
A töltelékhez:
15-20 dkg darált dió
10 dkg őrölt mandula
10 dkg porcukor
1 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
2 evőkanál sárgabaracklekvár
A lisztet tálba mérjük, hozzáadjuk a zsírt, a tojások sárgáját, a csipet sót, a tejfölt és tésztát készítünk . Egy kellemes tapintású, jó állagú tésztát kapunk.
5 egyenlő részre vágjuk. A darabokat egyesével téglalap alakúra nyújtjuk (kb. 35 x 50 cm) Vékonyan megkenjük folyékony zsírral és feltekerjük.Egy tányérra/tálcára tesszük a rudakat és éjszaka a hűtőben pihentetjük.
Másnap elkészítjük a tölteléket.
Miután kivettük a tésztát a hűtőből, egy rudat 10 egyenlő darabra vágunk fel. Ezért nevezték el ezt süteményt ötven darabosnak, mert a végén miután mind az 5 rudat felvágtuk, ötven darab süteményünk lesz.
Az tésztákat egyesével vékony, téglalap alakúra nyújtjuk, lehetőleg liszt nélkül! Működik így is 😊
A kis tésztára teszünk egy-egy kávéskanálnyit a töltelékből és feltekerjük. A két végét összecsípjük, mint a szaloncukrot. Szilikonos papírral bélelt tepsire tesszük úgy, hogy a hajtás (a tészta slussza) alulra kerüljön. Előmelegített 180 fokos sütőben, körülbelül 20 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha a tészta alja szép zsemleszínű, a tetejének nem kell pirosnak lennie.
Ha a kis sütikék kihűltek vaníliás porcukorral meghintjük vagy beleforgatjuk.
Tippek, tapasztalatok:
Az utolsó pár darabnál jöttem rá, hogy jó vékonyra nyújtsuk ki a kis tésztákat. Minél többet tekerünk rajta annál szebb lesz a belseje sütés után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése